Meta és a menstruációs app, amikor a bizalom megsérül
- Z3BRA STUDIO
- Aug 11
- 3 min read
Hét évvel ezelőtt – 2016 és 2019 között – valami elromlott és a Meta járt vele a legjobban. Vagy mégsem?!
Szerintem ma már mindenki látott, hallott az okosóráról vagy bármilyen okos applikációról, igaz? Én is használtam appokat várandósságom alatt – hogy nyomon kövessem a baba fejlődését, hol tartunk, és hogy megnyugodjak. Mostanra olyan csodakütyükkel vagyunk körülvéve, amelyek saját edzésterveket állítanak össze számunkra, beállítják az étrendet, mérik az alvásminőséget – mindez „ingyé”, mintha ajándék lenne a technológia. De emlékszünk még a Kingsman-film ikonikus jelenetére, ahol a telefonálás is „ingyen” volt? Később rájöttünk, ennek is megvan az ára – mert miért osztották volna ingyen, ha nem?
A valóságban ma már semmi sincs teljesen ingyen.
És most éppen kitört egy hír, miszerint az adatainkkal kereskedtek… Nini… és miért is lepődünk meg ezen? Sorra hallom ismerősöktől: „Nincs mit titkolnom… ugyan mit mér, mérje csak, nem érdekel…” Csakhogy az, hogy „nincs mit rejtegetnem”, még nem jogosítja fel senkit arra, hogy jogosulatlanul használja, adja tovább, vagy kereskedjen a legszemélyesebb adatainkkal.
Képzeld el: egy alkalmazás, amibe naplózod a tested finom rezdüléseit – menstruációdat, ovulációdat, vagy épp a várandósság jeleit.
A Flo nevű app pont ezért készült, hogy segítsen, támogasson. De hét évvel ezelőtt – 2016 és 2019 között – valami elromlott. Egy szövetségi esküdtszék Kaliforniában megállapította, hogy a Flo és benne a Meta – vagyis a Facebook és Instagram anyavállalata – adatokat gyűjtött felhasználók legintimebb egészségügyi információiról, engedelmed nélkül, és ezzel megszegte az államtörvény szerinti vezetékmegfigyelési (wiretap) tilalmat.
Mi történt pontosan?
Amikor regisztráltál a Flo alkalmazásba, részletes kérdésekre válaszoltál: terhesség, ciklus, reproduktív egészség. Flo ugyan megígérte, hogy ezek az adatok bizalmasak maradnak, de közben – az appba integrált analitikai eszközön keresztül – továbbította őket többek közt a Meta felé is.
A bíróság szerint a Meta szándékosan elfogta és használta fel ezeket az adatokat reklámcélokra, anélkül, hogy ehhez a felhasználók tudatosan hozzájárultak volna.
De mit csinálnak ezekkel az adatokkal?
Igen, sokan csak leggyintenének erre, hogy ha valakinek kell a "mensi naptáram, vidd barátom "...
....De mire jó egy techóriásnak, például a Metának, hogy tudja, mikor van a menstruációd? Elsőre ártatlannak tűnhet – de a reklámiparban az ilyen adatok aranyat érnek. Egy menstruációs ciklusból kiderülhet a hormonális állapotod, a termékenységi időszakod, sőt, akár az is, hogy terhességet tervezel vagy épp kerülöd. Ez alapján személyre szabott hirdetéseket tudnak rád zúdítani: vitaminok, terhességi tesztek, babaápolási termékek, vagy akár hormonkiegyensúlyozó étrend-kiegészítők. Mindez pontosan akkor, amikor a legfogékonyabb vagy rá. De itt nem áll meg a történet: ezek az adatok fogyasztási és diétás célokra is felhasználhatók. Ha tudják, mikor hajlamosabb vagy nassolni, fáradtabb vagy, vagy épp energikusabb, ennek megfelelő ételeket, diétás csomagokat, edzésprogramokat tudnak neked eladni.
Az adat tehát nemcsak egészségügyi információ, hanem egy precíz marketing-kompasz, ami a vásárlási döntéseidre céloz – sokszor a tudtod nélkül.
A tested ritmusát így egy marketingóra diktálja – és minden kattintásoddal csak finomítják ezt a profilt.
Miért jelentős az ítélet?
Ez azt jelenti, hogy a törvény alkalmazható a modern digitális világban is – az adatok rögzítése és továbbítása megsértheti a jogokat, ha nincs megfelelő beleegyezés
Az érintettek száma több millió is lehet az Egyesült Államokban, a teljes kártérítés mértéke komoly lehet, hiszen egy-egy jogsértés esetén akár 5 000 dollár bírságot is kiróhat a bíróság.
Meta nem fogadta el a döntést, és bejelentette, hogy fellebbezni fog.
Mit jelent ez nekünk, felhasználóknak?
Ez nem csupán egy jogi történet, ez már arról is szól, hogy mennyire megszólítható sérülékenységünket – amiben bízunk, azt el is várjuk, hogy tiszteletben tartsák.
Egy alkalmazás, amely beavat a testünk ritmusába, különösen felelősséggel tartozik irántunk.
Ez a döntés talán egy kis reményfény arra, hogy a digitális térben is teremtenek határokat: a mi adataink nem árucikkek. És talán arra ösztönöz, hogy még tudatosabbak legyünk abban, kinek engedünk betekintést a testünkkel kapcsolatos érzékeny információkba.Viszont ez az eset rá kell, hogy világítson arra is, mennyi és milyen szenzitív adat lebeg rólunk odakint a térben – sokszor a tudtunk nélkül. Akár ideológiai, akár egészségügyi, akár pénzügyi… végső soron egy rohadt nagy „1” és „0” vagyunk a rendszerben, adatbázisok, algoritmusok és hirdetési modellek fogaskerekei között.
Fel kellene végre ébrednünk a tudatos használatra. Edukálni magunkat – és egymást – arról, hogy mit, mikor és kinek fogadunk el, milyen feltételekre bólintunk rá. Nem csak nyomkodni a zöld „Elfogadom” gombot, hogy továbbjussunk, eszetlenül, hanem megállni egy pillanatra, és átgondolni: mi az ára ennek a kényelemnek?
Forrás:
Comments